Fazekas Gergely: Négynegyed

„Magyar Narancs: Mintha az utóbbi években a klasszikus zene Öveges professzora vált volna belőled: te vagy az a zenetörténész, aki mindent el tud magyarázni, és mindenkit közel enged a zenéhez. Hogy tetszik neked ez a szerep?
Fazekas Gergely: Valóban fontos számomra, hogy szélesebb körhöz is eljuttassam, amit a zenéről tudok, és ha Bősze Ádám barátom egy interjúban „a magyar zenetudomány Mága Zoltánjának" nevezte magát, miért ne lehetnék én a „klasszikus zene Öveges professzora". De a régi vágású, vastag keretes szemüveget viselő, Einstein-frizurás professzor alakja elég távol áll tőlem. Adnék még magamnak időt, hogy idős professzorrá váljak.

MN: Nem is a korodra céloztam.
FG: Azt hiszem, a közérthetőségnek ma feltétele, hogy az ember ne tekintélyes professzorként jelenjen meg. Én a tekintélyes zeneszerző mögött is a hozzánk hasonló embert szeretném megmutatni. Nem is a zeneszerzők érdekelnek elsősorban, hanem maga a zene. Bach világa már eltűnt, nem hordunk parókát, nem lovas kocsin járunk, hetente többször fürdünk. A zenéje azonban itt van velünk, és minden hangja érvényes ma is.

MN: Ki szolgált előtted mintául ehhez?
FG: A tanáraim nagyon fontosak, a sokféle szakmai identitásom közös magja a tanítás. A zeneakadémiai tanáraim közül Kovács Sándortól és Batta Andrástól tanulhattam meg, hogy miként lehet a zenetörténetről szabatosan, de szórakoztatóan beszélni, Somfai Lászlótól és Tallián Tibortól az elmélyült tudós megközelítésre kaphattam mintát. Úgy élem meg, hogy bármit csinálok a Zeneakadémián kívül – újságcikket vagy tanulmányt írok, nyilvános előadást tartok klasszikus zenéről, vagy popzenéről beszélek a Dalszerelőműhelyben –, valójában tanítok."

Csabai Máté: Csak zenét hallok – interjú
Magyar Narancs, 2025. november 12.
https://magyarnarancs.hu/zene2/csak-zenet-hallok-277861

„Fazekas Gergely 2018 és 2023 között publikált esszéiből mindenki mást visz magával: hogy a zenében a hiba a játék része, hogy a cimbalmosok menő angyalok, hogy átirat az egész világ, vagy hogy a koncertterem maga a dzsungel. Kiderül, hogy Peppa malacnak mi köze a zenetörténethez, hogy egy Schubert-dal hangnemi tervének mi köze van az apasághoz, melyik minden idők legnépszerűbb kortárs zenei lemeze, és hogy mit lát Isten, amikor lepillant a Zeneakadémiára. Közben fejezetről fejezetre haladva alakul a fejünkben egy playlist, és míg egyik délután Keith Jarrett 1975-ös, kultikus kölni koncertjét hallgatjuk, másnap egy Josquin-darab után egy Górecki-szimfóniába kezdünk bele, hogy aztán egy Adele-balladával öblítsük le az élményt. Fazekas Gergely azt írja, hídépítő szeretne lenni. Kibújik a klasszikus zene elszigetelt világából – esszéi mellett a Dalszerelőműhely című nyilvános előadás-sorozatában például main¬stream popszámokat elemez. A híd felépült: használják minél többen!"

Tossenberger Adél
HVG 2025. november 13. 46. szám
https://hvg.hu/hetilap-print-cikk/20254613szellem_plusz1

„Tudós emberből kétféle van, az egyik, aki tulajdonképpen nem látszik, csak a publikációi, és a másik típus, aki minden alkalmat megragad arra, hogy kinyissa a kis bőrtáskáját, hogy aztán válogatás nélkül mindenkit elhalmozzon azzal, ami abban van. Te melyik vagy a kettő közül?
Nincs kis bőrtáskám, csak hátizsákom, és többnyire abban sincs túl sok minden, egy laptop, egy kulacs, egy szendvics, egy-két könyv vagy kotta. De értem a kérdést. Számomra nagyon fontos, hogy a tudomány világából, amely természeténél fogva zárt és a többség számára nehezen megközelíthető, kilépjek, amikor csak tudok, és megosszam másokkal, amit odabent felhalmoztam. Évekkel ezelőtt egy zeneakadémista diákom készített nekem egy gyönyörű rajzot, amely egy hidat ábrázol. Nem tudom, hogy mennyire gondolta végig, de szakmai identitásom meghatározó része, hogy hidat képezzek különböző világok, tudás és nemtudás, klasszikus zene és a zene iránt érdeklődő emberek vagy akár különböző zenei műfajok között…

Mennyire vagy csodabogár ebből a szempontból a szakmában, hogy ennyire nyitott vagy a könnyűzenére?
Azt hiszem, egyre kevésbé. Én viszonylag későn, gimnazista koromban fedeztem fel a klasszikus zenét, nem azt az utat jártam be, mint sok zenész, hogy pici korában ráteszik a zeneiskola-konzi-zeneakadémia sínre, és megpöccintik a kocsit, amin aztán a tehetséges gyerek végiggurul. Sima gimnáziumba jártam, a baráti köröm jó része inkább popzenét hallgat, mint klasszikust. Amikor zeneakadémista voltam, a 2000-es évek elején volt egy viszonylag sikeres zenekarunk, Le Biskuitnek hívták, a hetvenes évek soul-zenéjét játszottuk, kicsi klubokban csináltunk óriási bulikat. Akkoriban úgy éreztem, hogy ezt titkolnom kell a zeneakadémiai közeg előtt, mert áthatolhatatlannak tűnő falakat érzékeltem a két zenei világ között. Azt hiszem, ezek a falak részben projekciók voltak csupán, és azoknak is voltak kedvelt popzenei előadói, akik eljátszották, hogy csak klasszikus zenét hallgatnak. Én is ezt játszottam. De a mai fiatal generáció, tehát a mostani zeneakadémisták körében, amennyire meg tudom ítélni, ez már másként működik. Őszintébbek, mint mi voltunk. Ha szeretik a popzenét, nem titkolják. Ahogy azt sem, ha nem szeretik. Akkoriban azt éreztem, hogy aláássa a szakmai hitelességem, ha kiderül, hogy egyakkordos James Brown-számokat játszom esténként izzadságtól csatakos, nem egészen józan fiataloknak, és még élvezem is. Ma már nem foglalkoztat az a kérdés, hogy ki mit gondol erről, de azért hosszú és sokszor feszültségekkel terhes út vezetett el eddig…

Azt tudjuk, hogy miért született a könyved, hogy miért praktikus, ha az embernek nyomtatványok vannak a polcain az internet világában, de milyen utóéletnek örülnél, ha a könyv jövőjéről beszélünk?
Azt hiszem, annak örülnék a legjobban, ha negyven-ötven év múlva nem lehetne kapni az antikváriumokban. Ez három, számomra fontos dolgot jelentene. Hogy még léteznek antikváriumok. Hogy még létezik az a zenekultúra, amelyről a könyvem szól. És persze azt is jelentené, hogy az olvasóim, sőt a leszármazottjaik, nem akarnak túladni a könyvön. Egyébként annyira szép lett, olyan odaadással dolgoztak rajta az Equibrilyum kiadó munkatársai, amiért borzasztó hálás vagyok nekik, hogy akkor is jól mutat a polcon, ha nem olvassák. Egy könyv persze annak örül a legjobban, ha olvassák."

Merényi Dániel/Grafitember: Csak annyit szeretnék, hogy a zene gondolattá váljon – interjú
Telex, 2025. november 28.
https://telex.hu/karakter/konyvespolc/2025/11/28/fazekas-gergely-zenetortenesz-negynegyed-interju