Petőfi Sándor: János vitéz, Cakó Ferenc homokrajzaival

Cakó Ferenc (1950) alkalmazott grafikus és animációsfilm-rendező a Pannónia Filmstúdióban kezdte pályafutását, ahol kreatív animációs filmeket alkotott. Az első nagy elismerés 1988-ban érkezett, az AB OVO című filmje Cannes-ban BEST SHORT díjat kapott, amelyet további díjak követtek. Különleges homokrajz-animációival világszerte elismertté vált. 2024-ben Kossuth-díjat kapott a magyar kultúrát páratlan homokanimációs-filmjeivel és egyedülálló színházi élményt nyújtó előadásaival gazdagító művészete elismeréseként. Nemcsak filmeket rendez és alkot, hanem tanít is, megosztva tudását és tapasztalatait az animációs világ iránt érdeklődőkkel.

Cakó Ferenc egészen különleges jelensége a kortárs vizuális kultúrának, mert egyaránt művésze az álló- és mozgóképnek, a homokanimációs tevékenysége pedig egészen egyedi módon köti össze ezt a két területet. Festményeit a mozgalmasság, lendület és a történetmesélés jellemzi, ami filmes múltjából fakad.
Látványos és attraktív képi világa átmenet a valóság és a fantázia között. Műveiben fontos az emberközpontúság, szereplőivel mindig történik valami, s az alakokon felfedezhető érzelmek személyes történeteket sugároznak felénk, sokszor dús tájba, környezetbe helyezve őket. Amikor az emberi alakra, fejre koncentrál, nemcsak bravúros rajzi felkészültsége, hanem lelki elemzőképessége és lényeglátása is megjelenik. A legtöbb festmény nem előre megtervezett kép, hanem a munkafolyamat közben alakítja a művész az absztraktból a figurális világ felé haladva.
Ezek a művek a látomásos szürrealizmus területére is elvezetnek, így jelentőséget kapnak sajátos torzításai is, s képei sajátos görbe tükröt is mutatnak nekünk környezetünkről, világunkról.