Mezei szorgalom

Ambrus Lajos esszékötetének figuráit és szövegeit - egység a tagoltságban - a "Mezei szorgalom némely akadályairul" című Berzsenyi-munka köti egymáshoz.
Így a Kerttel, a szőlőnövénnyel, a jegenyefával, az őrhalakkal vagy a vízibivallyal való együttműködéssel; aztán egy középkori jargalóvitéz aktuális háborús moráljában, a Dunát felfedező bolognai tudós, Marsigli elveszettnek hitt, később újra felállított budai szoboralakjával vagy egy sikeres akvarellista, Neogrády Antal végleg feledésbe merült munkáival. De mindenekfölött a mítoszbeli Pomona istenasszony bőséget és édent felkínáló alakjával.
Ambrus Lajos históriai és növényi alakzatainak, szereplőinek "kultúrai üzenetét" és emberi hivatását a "Mezei szorgalom" legvégső választásában keressük. "Vadság szaggatta és reggette külön az embereket, s a culturának leg főbb tzélja azokat eggyesíteni." (Berzsenyi)
Vadság vagy kultúra? Egyesülés vagy magános küzdés? Ez itt a kérdés.

„Aki belép Ambrus írásainak világába, lenyűgöző szellemi és lelki útra indul. Így volt ez a korábbi könyveivel, és így van ezzel az új kötettel is. [...]
A Mezei szorgalom „tömény esszéin” is érződik, hogy olyan ember írta őket, aki együtt lélegzik a tájjal, a földdel és a csillagokkal. Nagy szavak ezek, de Ambrus esetében nem látom értelmét a szerényebb szóhasználatnak. Nagyon kevés olyan író van manapság, aki tájról, történelemről és sorsról ilyen közvetlen és érzékeny egyszerűséggel lenne képes írni. Borról, gyümölcsökről, a török időkről, fákról, süteményekről, halakról és sok egyébről esik szó ezekben az írásokban, de a kötet leginkább összefüggő egészként olvasható. Mint egy regény. Ambrusnál minden mindennel összefügg, és végső soron minden egy. Pontosan úgy, mint a teremtett világban.”
Győrffy Ákos: Szabad kóborlás
Mandiner, 2023. július 12.